péntek, 22:00 - október 29., 4:00

Tacuba Club 1173 Hajdúcsárda u. 5.

Központban kezdünk 21 órakor, alapozunk útközben. Majd kissé ittas állapotban betoppanunk

Egy rakat maglódi party face

Tudom, hogy a Szilveszteri buli mindig Bubinál szokott lenni, ez már hagyomány. Mit szólnátok azonban ahhoz, ha kibérelnénk egy szórakozóhelyet, pl. Red Rooms, Viper Room. Én a Viperre gondoltam, mert az “csak” 50.000 Ft és van pia. DJ pult, és minden ami kell. Csak azért, mert, sokan elférünk, nem lesz punnyadás, és nem kell takarítani stb stb. A DJ pedig nyílván meg van oldva

Vélemények? Commentbe pls!

Mielőtt mindenki ráfeszül a halloweeni boszorkányruhák beszerzésére, lesz egy kisebb parté keresztúron amire mindenki hivatalos aki szívesen ott is van. Nem a leg lightosabb dologra kell gondolni, igazi popsi rázó buli Várom a reakciókat!

Mi kell a nőnek?

A minap egy kedves barátommal úgy döntöttünk, ellátogatunk egy bárba. Szokásunkhoz híven uniformist terveztünk magunkra ölteni. Mindig is a hanyag eleganciának hódoltunk, így az összeállítás egy kevésbé elegáns, ám de annál csábítóbb ing, zakó, egy konszolidált farmer és a hozzá tökéletesen illő cipő, öv és karóra. A történet szempontjából, leginkább az utóbbi kettő mérvadó. Ezeket történetes a Novák piacon szereztük be, barátom kifejezett kérésére, illetve mondhatni követelésére, némi alkudozás árán. Összesen két napszemüveget, két karórát és két övet vásároltunk, természetesen mindegyik egy hatalmas ruházati márka mesteri szintű másolata volt. Ennek ellenére mi összesen 3500 forintot hagytunk ott. Az eladó kifejezetten kedves úriember volt, az órát rendeltetési helyére, a bal csuklómra helyezte, kínos gonddal ügyelve, nehogy a csatot, ami valljuk be nem volt túl erős eltörje. Felajánlotta, hogy beállítja nekem a pontos időt, de barátom közbevágott és udvariasan közölte: Teljesen felesleges. Én ezt akkor még nem értettem, de bíztam benne és nem ellenkeztem. A bevásárlás hatalmas örömével és a sikeres alkudás miatti mérhetetlen büszkeséggel indultunk el hazafelé, hogy a frissen szerzett portékákat a gyakorlatban is bevessük. Egy villámgyors zuhany, a frizura belőve, a hosszas gondolkodás után kiválasztott parfüm megfelelő helyekre történő spriccelése, egy utolsó kontroll a tükörben és irány az éjszaka. Találkoztunk a megszokott helyen, az Újpest-központ metróállomás aluljárójában. Kivételesen én értem oda hamarabb pedig mindig rám kellett várni. Kezemben már jegesre hűtve pihent egy jókora üveg likőr, melyet barátommal nagy kedvvel fogyasztunk az ilyen események alkalmával. Felszálltunk a metróra és amint az ajtó becsukódott már nyitottuk is az italt, gondolván itt már úgy sem látják és biztonságban vagyunk. Fiatalok és naivak voltunk, bármelyik megállóban felszállhatott volna egy biztonsági őr, vagy egy ellenőr és teljesen jogosan zárhatott volna ki minket a tömegközlekedésből. De mi nem ezzel foglalkoztunk. Testvérként szerettük a másikat, már a puszta együttlét elfeledtetett minden gondot és veszélyt. Tudtuk, hogy az esténk is egy olyan emlék lesz majd, amire egész életünkben mosolyogva fogunk visszatekinteni. A gondosan kiválasztott likőr a Nyugati-pályaudvarig az utolsó cseppig elfogyott. Felfelé a kontroll embereinek arcába intézett szemtelen mosollyal jeleztük, márpedig mi a metrószerelvényen fogyasztottunk alkoholt. Kulturáltan a szemetesbe helyeztük az üveget és az ital csalfa hatásai által felduzzasztott önbizalmunkat jó erősen a hónunk alá szorítva pár perces sétával már a kiszemelt hely előtt is voltunk. Megtörtént a beléptetés utolsó forintjainkból kifizettük a belépődíjat, megmutattuk okmányainkat, igazolandó, hogy már nagykorúak vagyunk. A terv a fejünkben tökéletesen azonos volt, még akkor is, ha azt egy szóval sem beszéltük meg. Leültünk egy asztalhoz, ahol két rendkívül csinos hölgy ült. Barátom azonnal beszélgetésbe elegyedett az általa szebbnek ítélt tüneménnyel, aki szerencsére nem egyezett az én prédámmal. Ezt valahogy mi mindig jól csináltuk, talán az ízlésünk nem egyezett. Én vonakodva és kissé még bizonytalanul, de szintén csevegni kezdtem a lánnyal. Kellemesen társalogtunk, hol kettesben, hol a teljes társaság lehetőségeit igénybe véve. Történetek, vicceket meséltünk és hallottunk. Jobban nem is mehetett volna a dolog. Majd barátom leplezve mindent, amit mi ketten tudtunk, leírhatatlanul tökéletes pókerarccal megkérdezte a lányoktól:

-         Szerintetek mennyibe kerültek az órák?

-         60-70?

Barátom erre már nem válaszolt, csak egy halvány mosolyt csalt az arcára és játszi könnyedséggel másfelé terelte a beszélgetést. Én ekkor megkértem a lányokat, hogy menjünk táncolni és nekik eszükbe sem jutott ellenkezni. Lementünk a pincébe, az egész estét áttáncoltuk. Megtörtént mindenféle elérhetőségek cseréje, és mindketten úgy éreztük megrendíthetetlen alapokat fektettünk le a lányokkal való kapcsolat képzeletbeli házának talaján.

Hajnalban indultunk hazafelé. A dicsőséges győzelmet lélekben ünnepelve, ezt hatalmas vigyorral az arcunkra maszkírozva lépdeltünk Budapest gyönyörű körútján félhomályban. Mindketten úgy éreztük, tudjuk, mi kell egy nőnek. Ez egy keserédes felismerés volt, büszkék voltunk arra, hogy rájöttünk valamire, amire sokan szeretnének, de mégis azt éreztük bár tudatlanok maradtunk volna. Barátom megkérdezte, hogy mennyi az idő és én ösztönösen az órámra néztem. Egy pillanatra elmosolyodtam és csak annyit feleltem:

-         Az időt nem mutatja… De működik!

Ez volt az a pillanat, amikor tudatosodott bennem, hogy a legtöbb és legértékesebb információt, ami valóban a nagybetűs Életre tanít, kortársaimtól, barátaimtól kapom meg. Mert bennük, bennünk szunnyad generációnk bölcsessége.